AZ orvosok ahhoz kötötték a felébresztését, hogy ha már nem lesz szüksége az agyvizcsökkentő gyógyszerre, elkezdik... Igy gondoltam ezt kell először megsiettetni picit... Beszereztem az én kis csodaszeremet, a bach sos cseppet... Ennek majd külön bejegyzést szeretnék szánni, röviden róla annyit, hogy virág esszenciákat tartalmaz, és komoly balesetek, mütétek, lelki problémák esetén nagyon hatásos, de rövid ideig, -3-4 napig alkalmazandó.
Csütörtökön, május 24-én használtam rajta, 15-20 perces gyakorisággal, összesen mintegy 10x körülbelül a cseppeket... Majd másnap dolgoznom kellett, nem tudtam bemenni , amibe majd belepusztultam lelkileg..
És mire szombaton május 26-án odaértem délre, majdnem kisebb szivrohamot átélve vettem észre hogy nem kapja az altatókat!!!
Azonnal pánikolva kutattam egy orvos után, hogy mondjon már valamit, hiszen még tegnap előtt azt mondták akár még egy hétig is altathatják ha nem javul..A mannitolt teljesen abba lehetett hagyni, a fejében lévő agyvizleeresztő drén elég volt a tökéletes, 0-5 közötti agynyomás fenntartásához!
A vérnyomása elég magas, 170/ 90 körül mozgott, ami a komoly agymunka eredménye az orvosok szerint. A homloka nedves volt, a levegőt is elég gyorsan vette....És láss csodát! Két órával az altatás abbahagyása után, fel le húzgálta a lábát!!!!!!! :) De ekkor még ráfogták hogy ez még automatikus, ne örüljünk előre.. de én tudtam hogy ez csakis jó jel lehet!
Másnapra, május 27-én fájdalom ingerre, és néha magától is nyitotta a szemét, kezét lábát próbálgatta mozgatni... Ami nagyon ijesztő volt, hogy teljesen kancsi volt, a bal szeme nagyon kifelé állt... És ezt elkezdtük a barátnőmmel beszélni hogy ez mitől, miért lehet.. És azt vettük egyszer csak észre, hogy behunyta a jobb szemét, és erőltette a balt.. mintha értette volna hogy mondtuk hogy baj van azzal a szemével, és elkezdett vele erősebben dolgozni. Néha a fejét is forgatta...
Május 28-hétfő... Szokásos rohanásom a kórházba... Sokat javult a szeme, még mindig direkt kacsintott, erőltette a bal szemét, már teljesen kinyitotta a szemét, a hangok után fordult a fejével.. Próbálkoztunk a kommunikációval, de eredménytelenül... ha kértem, nem tudott pislogni, kezemet megszoritani,semmi.. De nem adtam fel, hiszen még csak most kezdtük az ébredést és olyan szépen haladt!!!
Május 29, kedd.. Fényképeket bevittem neki egy plakátra ráragasztva, és az ágya fölé tettem hogy jól lássa szemből.Úgy tünt hogy nézegette, azonban kissé megijesztett mert bár nagyon ébre volt fizikailag, minden hangot keresett hogy honnan jön, fejét forgatta, néha nagyon mélyen nézett a szemembe, úgy tünt hogy nem ért semmit, ébre kómában van... Az orvos, számomra teljesen érthetetlen módon azt mondta hogy nem sok esélyt lát hogy ő valaha felébred, és teljesen egészséges legyen.. Teljesen kiborultam.. Nem tutam elmenni dolgozni, mert zokogtam... Olyan erős voltam két hétig... de nem birtam tovább, elszakadt a cérna.. Egyszerüen nem értettem hogy ha ilyen szépen halad, hogy mondhat ilyet egy orvos? De összeszedtem magam, és mondtam , hogy olyan nincs hogy én feladjam.. Ő is harcol, akkor én is fogok...!!! Hazatelefonáltam rehabilitációs osztályon dolgozó barátnőmnek tanácsokat kérni, rehab intézményekkel próbáltam beszélni, valamint lelki szemetesládáimat, a barátnőimet hivtam fel hogy adjanak egy kis erőt vissza belém, mert nagyon a béka segge alá kerültem...
Május 30, szerda.. A nagy áttörés, és a csodák napja!
Hivhatnám ezt a napot úgy, hogy a második születésnapja... Mire ma beértem a kórházba, tudott nekem igen- nemet bólogatni, néha néha nagyon gyengén a kezemet megszoritani a bal kezével, a lábát fel le teljesen húzni, kissé emelni is. Igyekeztem tartani magam, nem sirni örömömben, csak dicsértem hogy milyen ügyes és milyen büszke vagyok rá.. A szokásos szövegemmel inditottam a napot,hoyg elmondtam hogy mi történt vele, és hol van, és most miylen nehézségek vannak a fejében, a beszédében és mozgásában..megértett mindent.
A beszéde egyelőre nagyon zavaros, főképp motyogást értek belőle, de azt már jól ki tudja mondani hogy JÓL VAN, JA, és amin teljesen kiborultam és elsirtam magam: HIÁNYZOL....
Itt törtem meg ebben a pillanatban.. Agyon puszilgattam a kezét, simogattam az arcát.. és mondtam hoyg nekem ő a világot jelenti, és nem adhatja fel, akármilyen nehéz is lesz, én mellette leszek és segiteni fogom...
Végig kérdezgettem hogy hol van fájdalma, és mondta hogy AGYAMBAN.. tehát már szüksége volt fájdalom csillapitóra, azonnal szereztem neki...
MOndtam neki hogy mennem kell sajnos dolgozni, de holnap sietek hozzá, és annyit mondott . JÓ LEGYÉL....
A rehabilitáció a mai nappal elkezdődött.. A következő bejegyzésben leirom hogy milyen alternativ és hagyományos módszereket használok rajta hogy segitsem az életem értelmét abban hogy minnél előbb felépüljön... Folyt köv..
