MÁjus 31.
Az előző naphoz képest kevésbé aktiv. Beszéddel nem igazán próbálkozik, de élénken bólogat igen -nemet, mosolyog a vicceken. Úgy tünik a hollandot-angolt is érti valamennyire.. Igyekeztek felkésziteni hogy nagyon hullámzó lehet az agytevékenysége, hogy egyik nap aktiv, aztán visszaesés.. de nem hittem volna hogy ennyire az lesz..HIdegzuhany első fejezet..
Június 1.
Ma átvitték a neurológiára, ami egy új fejezetnek számit az új életünkben... Nincsnek monitorok, csövek, csak az orrba bevezetett szonda, ami heteken át táplálni fogja őt. Rengeteget fogyott.. kb 7-8-kg, és szinte csak izmot.. a karja az én karom vastagságával egyenlő...és az arccsontja is jobban kiugrik már. Áttértek egy másfajta folyékony ételre, remélem ez jobban bejön majd a szervezetének. És jöttek ma folyamatosan a hidegzuhanyok... Ma nagyon fáradt, aluszékony volt , épp csak pár percekre kelt fel aztán megint 20 perces alvások. A beszéd egyáltalán nem ment ma, nem is próbálkozott vele. A bólogatás is nagyon nagyon nehezen , a nemet könnyebben, az igent nehezebben tudja. És ami még nagyobb pofon volt ma, hogy valószinüleg teljesen amnéziás.. Mutattam neki fényképeket, meséltem hozzájuk a történeteket és a reakcióiból itélve semmire nem emlékszik belőlük.... Rám emlékszik.. tudja a nevem, tudja hogy szeret.. sokszor megsimogatja az arcom, kér szájrapuszit, rámmosolyog. Szereti hallani a kettőnkről szóló történeteket.. Mosolygok,de belül zokogok... Hol van most Ő? Hol vannak az emlékei? Vissza fognak térni? Annyi mindenen átmentünk, megharcoltunk egymásért, és pont ezekre a legfontosabb emlékekre nem fog emlékezni, amelyek összetartottak bennünket? Az anyukájakét hét múlva érkezik kb... ha őt sem fogja felismerni (márpedig fotóról nem ismerte fel) akkor nem tudom mi lesz velünk...
Imádom.. szeretem minden porcikáját.. amikor rámmosolyog azzal a féloldalas kis mosolyával alig tudom lenyelni a könnyeimet.. A szivem szakad meg hogy igy látom életem szerelmét.. Pont őt, aki annyira szeretett menni, csinálni, tervezni, annyi mindenen ment keresztül, most itt van egy kórházi ágyon, félig magatehetetlenül... Ezt szinte lehetetlen felfogni....
De olyan kis ügyes.. amiket mondok neki, igyekszik gyakorolni... Ma megmostuk a fogát, és igyekezett segiteni a nővérnek, vicsoritani. Olyan büszke vagyok rá. Igyekszik erőltetni a jobb oldali nehezen mozgó kezét is. Kitartó alkat,bizok abban hogy megmarad hosszú távon is a kitartása...
Hétfőn jön hozzá logopédus aki a beszédét fogja gyakoroltatni, és a nyelési funkciókat próbálja visszaállitani. Jelenleg még nehezen nyel, nyelvét nehezen forgatja. Mondták hogy valamilyen székbe is megpróbálják majd néha beültetni hogy az egyensúly érzékét visszaszerezze.
Sajnos a mozgatása nem könnyü miután a nyaka is el van törve a 7 . csigolya, és a lapocka csontja is eltört. Szegénykém amikor próbál fordulni mindig összeráncolja a szemöldökét, de hősiesen tür mindent.. Nagyon szeretem, és büszke vagyok arra hogy ő az életem...
