Reggel 9re bementem ma a kórházba, hogy segitsek a mosdásnál, meg a reggeli teenőknél forditani.. Már csak a fogmosáshoz és a kézfunkció gyakorláshoz értem oda, de nagyon ügyes volt ma is ebben, alaposan le is fáradt. A jobb kezét tanulja behajlitani, kiengedni, markolni, ujjait ellazitani, csuklóját kiforditani. De még nagyon nehéz neki.
Hatalmasakat fejlődik napról napra a beszédjében.. Már teljes mondatokban kommunikálunk, bár tény hogy ezek sem hosszúak. "meddig dolgoztál ma", "mikor jössz holnap" és hasonlók...
Délután vissza mentem hozzá munka után, és továbbra is sziporkázott szellemileg...a memória gondokon kivül teljesen olyan mintha a régi lenne.. a szokásai, a mimikája, a reakciói dolgokra ugyanolyanok...Imádom ahogy mosolyog.. Délutáb gondoltam tesztelem már a memóriáját ha már ilyen friss.. Kérdeztem hogy tudja e hogy ki vagyok.. és nagy bambula szemekkel nézett rám, mondta hogy nem, majd visszakérdezett hogy miért, ki vagyok?? Majd elszontyolodott képemet látva elmosolyogta magát, és lebukott hogy csak szivat :)))))) EL sem hittem... Először megrökönyödtem, majd elkezdtem szakadni a nevetéstől.. Hogy lehetek ekkora mázlista, hogy egy ilyen volumenü balesetből ilyen gyorsan elkezdett felépülni, és úgy, hogy valószinüleg semmilyen módon nem változik meg benne az amit szeretek... el sem hiszem :)
Imádom minden porcikáját.. Szeretem ahogy rámnéz, ahogy elmosolyodik, ahogy megsimogat, megpöcköl, vállon bök.. mindent szeretek benne. De a mai nap nem csak ezek miatt volt különleges....
Úgy tünik, hogy ma eszébe jutott egy közös emlékünk.... Kérdeztem hogy milyen emlék, és azt mondta: Sóstó... Kétszer is voltunk a nyáron együtt a Sóstón.. De amikor kérdzetem hogy és mit csináltnk ott, arra már nem emlékezett és csak hakniból rávágta hogy csókolóztunk... kissé kérdő hangsúllyal a végén... tehát az már nem tiszta neki... De én olyan boldog voltam hogy azonnal elkezdtem örömömben zokogni, ráborultam a mellkasára, ő meg csak simogatta a fejemet... Majd mikor sirás közben nevetve mondtam hogy mindjárt abbahagyom, nyugi, mondta hogy ne sirjak...
Ma azt mondta hogy sajnálja.... Mikor kérdeztem hogy mit, annyit mondott hogy "hoztam a formám"... Mondtam neki hogy én nem haragszok rá... Ahhoz túlságosan szeretem hogy haragudni tudjak rá.. És erre annyit mondott, hogy "nah akkor jó" :)))))))
Egyre többet beszél, egyre aktivabb amikor ébren van.. már nincsenek "elmenős" percei amikor szólunk hozzá és nem reagál....Ez nagyon pozitiv... Jókat durmol egy egy beszélgetés, torna, mozgás után..
Ami nagyon zavar, hogy még mindig pelenkázni kell.. Hiába ilyen friss már szellemileg, még nem érzi időben a dolgokat, sőt egyáltalán nem zavarja hogy pelenkában van.. nem szól a nővérnek hogy "baleset" történt.. DE hát majd idővel ez is eljön..
A hangja is alakul.. 95%ban még csak suttog, de ha nagyon nagyon basztatjuk a logopédussal akkor kiereszti picit a hangját de sokszor még köhögésbe fullad egy picit a dolog... De alakul ez is.. Hihetetlen nagy változásokon megy keresztül... és kétség nem férhet hozzá hogy teljesen helyre fog jönni, hamarabb mint ahogy valaha is gondoltuk volna.. Mert ő az én nagy, makacs és erős kosom... :)
