Bocsánat hogy nem nagyon voltam gépközelben az utóbbi napokban, csak teljesen el voltam havazódva...
De erről majd később.... Igyekszek visszaemlékezni most a párom szavaira, hogy hogyan mesélt arról hogy mire emlékszik az elmúlt több mint két hétből.. Nagyon érdekesen fogalmazott, néhol igencsak bogarásznom kellett hogy pontosan miről is beszél éppen...
Az első napokra úgy emlékszik vissza, mintha ő otthon lenne, csak valakit meglátogatna a kórházban néha.. (gondolom amikor tornáztatták vagy ilyesmi, azokra emlékszik) valahol felfogta hogy mi történt vele, hogy még sokat lesz kórházban, hiszen mondta hogy sokat mondogatta a fejében magának, hogy "ez még belefér az életébe" Van ideje még hogy meggyógyuljon...
Nagyon sok mindenre visszaemlékszik és visszamondja saját gondolataként azokat amiket mondogattam neki illetve mások is.. Mondt ahogy tudja hogy neki még dolga van az életben, meg kell gyógyulnia, nehéz lesz, de menni fog... Sok mindent visszamond azokról az időkből amikor még nem igazán volt képben.
Ma van itt 3. napja az anyukája és a nagynénje vele... Nagyon várta már a találkozást... :) Persze ez kölcsönös volt. Azóta is rohamosan fejlődik, jót tesz neki hogy még több ismert arccal találkozik. A behozott fényképek alapján a rokonságra emlékszik 90%ban, úgyhogy úgy néz ki hogy tényleg csak az utóbbi 5 év törlődött, részlegesen.. Hiszen például egy srác, akit 2 éve ismer, bejött meglátogatni és tudta hogy ki ő, és hogy barátok... Tehát az emberek megmaradtak a fejében.
Minden reggel fizioterápiával és ergoterápiával kezdünk, ahol nagyon ügyesen csinálja a gyakorlatokat, nem nyavalyog, bele ad mindent. Én tudom hogy honnan indult a jobb kezével.. hogy épp hogy a mutató ujját meg tudta emelni, de ő sajnos erre nem emlékszik, és ezért elég türelmetlen önmagával szemben. Pedig tényleg szépen halad.. Amit a rehabon dolgozó barátnőm mondott, nagyon bejött... Mondta Ildi hogy az agysérülés után a "visszafelé" mozgások könnyüek először, úgyhogy főképp azt gyakoroljuk.. És milyen igaza lett! Én segitek kiforditani/ felemelni/behúzni a kezét, mert nem megy neki, de beforditani/leengedni/kiengedni már sokkal könnyebben tudja, van hogy egyedül is megy.. Milyen furcsa az emberi agy!!
Egyre jobban szeret, vonzódik hozzám, aminek én teljes mértékben csak örülni tudok :) Már nem kell félteni :)))))))))))) VIccelődve mondja hogy hát éppen lehetnénk kettesben :) De egyelőre türelemre intem, hiszen meggyógyitani akarom, nem megölni :)
Hihetetlenül boldog vagyok, és olyan nehéz türelmesnek lenni. Már legszivesebben most hazahoznám, hiszen aki megy hozzá, azt hiszi hogy teljesen jól van.. eszik, iszik, mászkál, poénkodik.. Csak éppen még ahétköznapi dolgokkal nincs tisztéban, amiért veszélyes lenne őt hazahozni.. Ha egyedül lenne, képes lenne akár a házat is felgyújtani akár véletlenül, hiszen nem mindig tudja hogy mi akövetkező lépés.... :( Tehát ezeket neki még a kórházban biztonságos körülmények között meg kell tanulnia.. De aztán már jöhet a következő szakasza az életünknek.. Ma már azt pedzegette hogy elvesz, ha elváltam a férjemtől :)))))))))) nem semmi mi?
